Rövidszőrű

Valószínűleg a babona segített fenntartani e szeretetteljes fajta legszembetűnőbb tulajdonságát, rövid, nyolc-tíz centis farkát. Japánban a kettős farvéggel rendelkező macskát álcázott alakban megjelenő démonnak vélték. A normális farkú macskákat üldözhették, de a kettős farokvégűeket békén hagyták. Japánban a csonka farkú macska a híres Manekineko, a jelző macska alakjában vált halhatatlanná, és a jó szerencsét jelképezi.

Történet:
Az ázsiai kontinensről Japánba bevándorló első macskák között csonka farkúak is előfordultak. A japán génállomány beszűkülésének köszönhetően ezek az egyedek fennmaradtak, így a fajta valamikor a 19. század előtt virágzásnak indult. Az első, Japán határain kívüli tenyészprogram 1968-ban indult meg Amerikában.

F

Hosszúszőrű

Ez a társas hajlamú és kíváncsi fajta egész Japánban elterjedt. A rövid, dús, bolyhos és pomponszerű farok kialakítása nem hozta magával a gerinc- vagy csontdeformitást. A szerfelett társaságkedvelő japán csonkafarkú hamar elunja magát, és ilyenkor rombolásba foghat.

Történet:
Az elmúlt háromszáz év japán művészetében rövid és hosszú szőrű japán csonkafarkú macskák is feltűnnek. A rövid szőrű csonkafarkúak természetes változataként kialakult hosszú szőrűek bundája előnyös lehetett Japán legészakibb területein. A rövid szőrű változat 1968-ban került az Egyesült Államokba, magával hozva a hosszúszőrűség génjét, melyet az 1970-es években fedeztek fel. Angliában a fajta még mindig elfogadásra vár.

F