Puma nem az a fajta macska, aki dorombolva ugrik az ember ölébe. Vad volt, illett rá a neve. A szépséges, fekete, világító zöld szemű rendszeresen körbejárta – a maga módján uralta – a környéket. Az embereket ugyan elkerülte, de egyébként úgy parádézott, mintha saját tulajdona lenne a háztömb.

A többi macska kitért az útjából. Puma nem kegyelmezett sem madárnak, sem egérnek, de a kutyák elől sem futott el. A környéken arról ismerték, hogy váratlanul bukkant fel, szinte a semmiből, rávetette magát a gyanútlan kutyákra, aztán eltűnt, mint valami fekete villám. Területén mindent az ellenőrzése alatt tartott – kivéve Artie hátsó kertjét.

Artie kertjében egy galambketrec állt, ahol elakadt Puma tudománya. De Puma büszkesége ezt nem engedhette. Pedig hiába járatta szemét fel és le a ketrecen, nem tudott behatolni. A legnagyobb akadályt maga Artie jelentette. Két retesszel zárta a ketrecet, és állandóan őrségben állt, meghiúsítva Puma terveit. Időnként elzavarta a macskát a kertből, de nem tudta távol tartani. Puma megvárta, amíg elmegy, azután visszasettenkedett, és tovább keringett körbe-körbe a ketrec körül, de ahogy Artie felbukkant, azonnal eltűnt.

Egy reggel, amikor Artie kilépett az udvarra, Puma szokása szerint fekete villámként suhant el mellette. Artie ekkor jött rá, hogy Puma ezúttal a galambketrecből ugrott ki, a hálón keletkezett kis lyukon át távozott. Artie alig mert odanézni. Vajon hány galambot ölt és nyomorított meg? A macskát átkozva óvatosan benézett a ketrecbe.

Minden madár megvolt, élve, épségben. Artie azt hitte, hogy izgatottak lesznek, de nem így történt, inkább szokatlanul nyugodtak voltak. Artie összezavarodott. Hát, gondolta, talán időben érkezett – még mielőtt Pumának ideje lett volna támadni. Azután valami szokatlan dolog vonta magára a figyelmét. A ketrec hátsó sarkában három újszülött kiscicát vett észre. Puma úgy vélte, a galambketrec a legbiztonságosabb hely, ahol világra hozhatja kicsinyeit.

Artie nehéz helyzetbe került. Mit tegyen a kismacskákkal? Puma nem bántotta a madarakat, de így tesz-e ezentúl is? Elhatározta, elrejtőzik, és megnézi, mit csinál Puma, amikor visszatér.

A macska visszajött, bemászott a ketrecbe. Artie fülelt, de nem hallott semmit. Amilyen csendesen csak tudott, kúszni kezdett a ketrec felé. Odaért, és felugrott, hogy tetten érje a macskát, de az csak a kicsinyeit szoptatta, és riadtan nézett Artie-ra.

Artie alkut kötött Pumával. Puma maradhat, amíg szoptat, még enni is kap Artie-tól, de soha, semmilyen körülmények között nem érhet Artie madaraihoz, sem most, sem a jövőben. A szerződésszegés tilos. A macska mintha megértette és elfogadta volna Artie ajánlatát.

A madaraknak eleinte nem tetszett az ötlet. Kissé nyugtalanul csapkodtak a szárnyukkal, amikor Puma belépett a ketrecbe, de idővel hozzászoktak az új rendhez.

Azután, egy különösen hideg és nyirkos napon Artie kiment, benézett a ketrecbe, és pislogott néhányat, mert azt hitte, rosszul lát, annyira hihetetlen volt a helyzet, ami a szeme elé tárult. Puma nem volt ott, helyette az egyik galamb ült a kismacskák között, hogy melegítse őket.

Az anyaság nem változtatta meg Puma vad természetét. Miután kölykeit elválasztotta, és elkerültek tőle, tovább zsarnokoskodott a környékbeli állatok felett, egy kivételével. Artie közelében mindig dorombolt, és soha, de soha nem nyúlt a galambjaihoz.