A hiúz (Lynx) a ragadozók rendjébe tartozó macskafélék családjának egy neme. A nembe négy faj tartozik. Az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) Európa legnagyobb macskaféléje.

Fajok

    Kanadai hiúz (Lynx canadensis)
    Eurázsiai hiúz (Lynx lynx)
    Ibériai hiúz, más néven spanyol hiúz vagy párduchiúz (Lynx pardinus)
    Vörös hiúz (Lynx rufus)
    †Lynx issiodorensis - a mai hiúzok ősének tekintik

Az Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő, sivatagi hiúznak is nevezett karakál (Caracal caracal) a macskafélék külön nemét alkotja.

Előfordulása

A hiúzfajok elterjedési területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Ázsia bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb területen ritka, gyér az állománya. A Kárpát-medence területén előforduló, vadon élő hiúzok a kárpáti hiúz (Lynx lynx carpathica) alfajába tartoznak. A kárpáti hiúzok Magyarország, Románia, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és a balkáni országok erdőségeiben élnek. A nagy kiterjedésű, sűrű erdőket kedvelik, különösen akkor, ha az erdő sziklás tisztásokat is rejt. Napjainkra Magyarország hiúzállománya katasztrofális mértékben megritkult, de hasonló a helyzet Európa többi országában is. Az ibériai hiúznak (Lynx pardinus) például csak egy maroknyi állománya maradt fenn a Doñana Nemzeti Parkban. Megritkulásának nemcsak a vadászat volt az oka, hanem az is, hogy egyre kevesebb a háborítatlan erdőségek száma, ahol a hiúzok meghúzhatnák magukat. A kárpáti hiúz Magyarországon a fokozottan védett fajok közé tartozik, mindemellett újabban betelepülési hullám tapasztalható az Északi-Kárpátok felől. A Vasfüggöny felhúzásakor a határral érintkező szomszédos területeket lezárták, és háborítatlanul hagyták az élővilág szempontjából. Emiatt a hiúz a Németország kettéválasztásakor meghúzott határvonal mentén, nyugodtan tudott szaporodni. A vasfüggöny leomlásakor környezetvédők létrehozták a Európai Zöld Övet, mely az egykori vasfüggöny helyén jött létre és a célja az volt, hogy megőrizzék az eredeti élővilágot.

Testfelépítése

A hiúzok testhossza 1 m körül mozog, további 15-25 cm-t tesz ki az állat farka. Marmagassága átlagosan 70 cm. Pettyes bundája és sajátságos szakálla mellett egyik feltűnő jellegzetessége a fülek hegyén viselt szőrbojt (pamacs), amelyet a régebbi időkben fülpamatnak is neveztek. Hallása, tapintása fejlett. Hosszú végtagjai és izmos teste még a mély hóban is lehetővé teszi, hogy egyetlen, 3-4 m-es ugrással támadja meg áldozatát. Erős, éles karmú mancsa a sikeres zsákmányfogást segíti.

Életmódja, táplálkozása

Aktív ragadozó, különféle madarak, kisrágcsálók éppúgy szerepelnek étlapján, mint őzek, rókakölykök, szarvasborjak vagy vadmalacok. Magányosan élő állat, változatos méretű, 10-100 négyzetkilométer kiterjedésű területet birtokol. A terület központjában, földi üregekben vagy sziklahasadékokban rendezi be vackát.

Szaporodás

A párok csak a párzási időszakban, január és április között (fajtól függ) vannak együtt. A vemhességi idő 70 nap, az utódok száma ellésenként 2-3 szokott lenni. A kölykök 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. Átlagéletkoruk vadon 10-12 év.

Érdekességek az állatról

Az őstörténeti korokban a hiúz a Brit-szigeteken is honos volt. Feltételezhető, hogy a vadászok már a kőkorszak elején kiirtották.
A hiúz latin neve, Lynx, az éles látására utal.
A hiúz a Harry Potter könyvekben Kingsley Shacklebolt patrónusa.

F