A puma (1993 óta Puma concolor, előtte Felis concolor) Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élő macskaféle ragadozó. A puma az egyetlen állatfaj, ami – Kaliforniát kivéve –, egész Amerikában vadászható, még akkor is, ha a kölykeit szoptatja. Nagysága ellenére nem tud bőgni, ám ehelyett dorombol, és ha fogságba ejtik, hátborzongató, emberszerű sikolyokat hallat. Jóval közelebbi rokonságban áll a házimacskával, mint az afrikai oroszlánnal. Egyéb ismert elnevezései még a kaguár, hegyi oroszlán, párduc, ezüstoroszlán, catamount és festett macska. A puma szó a kecsua indián nyelvből ered. Brazíliában a tupi nyelvből eredő suçuarana-nak nevezik, ám még egyéb nevei is ismertek. Tény, hogy az angol nyelvben a pumának több mint 40 különféle elnevezése van.

A DNS elemzések megállapították, hogy a puma feltételezhetően egész közeli kapcsolatban áll a jaguarundival és az észak-amerikai gepárddal (Miracinonyx, mára kihalt), de az igazi gepárdokkal nem. A puma nem áll közeli rokonságban a többi nagymacskával, mint például a leopárdokkal és az oroszlánokkal.

Ezen állatoknak - nagy elterjedési területüknek köszönhetően - színben és méretben jelentős számú változata ismert.

Hibridek

Fajhibridek

Annak ellenére, hogy nem állnak közeli rokonságban a párducformákkal, létrejöhetnek hibridek a pumák és leopárdok között, melyeket pumapárdnak hívnak. Jelentettek már puma és jaguár hibrideket is, ám létezésük nem bizonyított. A puma és közelebbi rokona, az ocelot között is jöhetnek létre hibridek.

Alfajhibridek

A puma alfajok keveredésének hibridjei leginkább ott fordulnak elő, ahol a floridai puma vérvonalát akarták frissíteni. A hibridek sokkal életerősebbek, mint a tisztavérű floridai pumák, és nem alakulhat ki közöttük beltenyészet.

Populáció és eloszlás

A puma egyike a legnagyobb számban előforduló, vadon élő macskafélének, így csak az eurázsiai hiúzzal, a vadmacskával és a nagy számban előforduló leopárddal tartja a versenyt. Mielőtt a modern ember elkezdett terjeszkedni az amerikai kontinensen, a puma az egész földrészen megtalálható volt. Még ma is ez az Újvilág legnagyobb számban élő ragadozója, 110 szélességi fokon keresztül az észak-yukoni területektől (Kanada) az Andok déli részéig megtalálható (a chilei és argentínai oldalon egyaránt). Az egyetlen hely, ahol a puma veszélyben van, az Egyesült Államok, főleg Florida és a keleti part térségében. Ez leginkább az ember, a harsogó városok és egyéb urbanizációs fejlődés, illetve az urbanizáció okozta fokozatos területcsökkenés miatt van. Amikor a pumát megtalálták és újra felfedezték az Egyesült Államok több „vad” részén is, versenyt kellett vívniuk a már itt élő macskákkal.

Az Egyesült Államokban majdnem teljesen kiirtották, ám nagy számban tért vissza, mára csaknem 30 000 egyed található az Egyesült Államok nyugati részén. Kanadában a pumák a préri nyugati részén Albertában, Brit Kolumbiában és Dél-Yukonban élnek. Észak-Amerikában legsűrűbben a brit kolumbiai Vancouver-szigeten fordulnak elő.

Az urbanizáció miatt a városszéli területeken a pumák gyakran kerülnek kapcsolatba emberekkel, különösen azokon a helyeken, ahol nagy számban él természetes zsákmányuk, a szarvas. A háziállatokra, mint a kutyára, macskára és haszonállatokra is elkezdtek vadászni, ám az emberre ritkán tekintenek élelemforrásként.

Megközelítőleg 4000–6000 puma él Kaliforniában (kb. 1990-es adat) és megközelítőleg 4500–5000 egyed Coloradóban.

Külső jellemzők

A pumák homokszínűek, fekete hegyű fülekkel és farokkal. A puma több mint 50 km/h sebességgel is futhat, 6 méterre ugrik el álló helyzetből, függőlegesen 2,5 métert ugrik. Harapásuk jóval erősebb, mint bármely háziasított kutyának. A puma karmai visszahúzhatók, és négy lábujja van. A felnőtt hímek több mint 2,5 m hosszúak (orrtól farokig), és körülbelül 70 kg-ot nyomnak, de kivételes esetekben elérthetik a 90 kilogrammot is. A felnőtt nőstények 2 méterre nőnek meg, és súlyuk körülbelül 35 kg. A pumakölykök szőre barnás-feketés színű pöttyökkel tarkított, és farkukon gyűrűk láthatók. Élettartamuk a vadonban 25 év, fogságban több.

Az Egyenlítőnél élő pumák a legkisebbek, a sarkkörök felé haladva egyre nagyobb méretűek.

Színváltozatok

A puma színe általában sárgásbarna vagy homokszínű, elrejtve őt a fő zsákmányállat, a szarvas elől. A kölykök szabálytalanul sötétbarna pettyesek, mely néha még fiatal korban is megmarad, ám az állatok öregedésével eltűnik. Abnormális esetben halvány és akár fehér színűek is lehetnek (de nem albinók). Előfordult már, hogy sötétbarna pumának világosabb volt a hasa, elsősorban Dél- és Közép-Amerikában, és ezeket az állatokat Georges-Louis Leclerc: Comte de Buffon című művében couguar noire-nak hívta. Nincs hivatalos feljegyzés valódi melanózisos pumákról.

Viselkedése

A puma testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. Általában nagy emlősökre vadászik, úgy mint a szarvas és a villásszarvú antilop, ám kisebb állatokat is megeszik, mint például a hód, tarajos sül vagy akár az egér, ha a szükség arra készteti. Egyedül vadászik, és gyakran lesből, hátulról támad. Sokszor egyetlen harapással öl, mely a koponya hátsó részére irányul, s eltöri a zsákmány nyakát. A tetemet ezután legtöbbször elássa vagy lefedi, ami így még több napig is élelemként szolgálhat, míg a puma folyamatosan úton van, és általában, ha szüksége van rá, visszajár táplálkozni. A pumák nem dögevők, így legtöbbször csak a saját maguk által levadászott és megölt tetemből esznek. Támadásaik túlnyomó többsége sikeresen, a zsákmány elkapásával és megölésével zárul, ezért megengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek. Mint a többi macska, az élelmüket saját vadászterületükön szerzik be, amit igen jól ismernek, és ahol egész életüket töltik. A felnőtt hímeknek akár 250 km²-es területük is lehet; a felnőtt nőstények területe átlagosan 50 – 150 km².

A hímek számos nőstényt megtermékenyíthetnek. A nőstény pumák általában 3-4 kölyköt hoznak világra egy sziklás területen levő barlangban. Ha egy hím puma betör egy másik hím területére, megöli az ott élő nőstények kölykeit, így a nőstények újra fogamzóképesek lesznek.

Ember elleni támadások

Az emberre való támadások ritkák, ám előfordulhatnak – különösen, ha az ember behatol a vadonba, és a pumának a hagyományos zsákmányállat látszatát kelti. Megközelítőleg 100 pumatámadás történt az USA-ban és Kanadában 1890 és 2004 januárja között, melyből 16 volt halálos; ebből 14 támadás történt Kaliforniában, melyből 6 volt halálos. Emberre és háziállatokra támadó pumák a kertvárosi területekhez társíthatók, ahol a város és a vadon találkozik. Például Boulder-ben, Coloradoban, ahol a puma hagyományos zsákmányállata, a füles amerikai szarvas is él, már hozzászoktak a kertvárosi területekhez, így az emberek és a háziállatok jelenlétéhez. Amikor a pumák már sem az emberektől, sem a kutyáktól nem félnek, zsákmánynak tekintik őket is.

2004. január 8-án egy puma megölt és félig megevett egy hegyikerékpárost a Whiting Ranch Wilderness Parkban (Orange megye, Kalifornia); feltételezhetően ugyanaz az állat felelős a második hegyikerékpáros megtámadásáért a következő napon a parkban, melyet ez a kerékpáros visszavert. Később, a nap folyamán a parkőrök egy fiatal hím pumát terítettek le.

A pumák Kaliforniában csak különleges körülmények esetén vadászhatók. Például emberre támadó vadállatot meg kell ölni, ha rábukkannak. Ez, mivel Kaliforniában a farkas és a barna medve már kipusztult, lehetővé tette a pumák számának jelentős növekedését, így mára nem maradt más ragadozó vetélytársa - bár néhány feketemedve elég erős lehet, hogy végezzen vele.

Védekezési tanácsok pumával szemben

    Nem szabad egyedül kirándulni; csoportban kell mozogni, a gyerekek mindig legyenek felnőtt felügyelete alatt.
    Pumával való találkozáskor nem szabad elfutni, mert sokkal gyorsabb, mint egy ember. Emellett ez a zsákmány üldözésére sarkallja, és futó zsákmány elkapása, leterítése sokkal tisztább helyzet neki, mint egy vele szembeforduló, nem igazán zsákmányszerű lénnyel folytatott harc. Ezért meg kell állni, és szembe kell nézni vele.
    Kisgyereket fel kell venni, lehetőleg anélkül, hogy elfordulnánk a pumától.
    Mindent meg kell tenni, hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnjünk (karokat felemelni, kabátot szétnyitni).
    Nem szabad leguggolni vagy lehajolni, mivel ez a zsákmányállat szokásos viselkedése.
    Ha támad, vissza kell támadni. A pumák kavicsokkal, ágakkal, kerti eszközökkel, rúgással és puszta kézzel is elriaszthatók.
    A legjobb hely, ahol meg lehet ütni egy pumát, az orra.
    Ki kell irtani a sűrű és alacsonyan fekvő bozótot, ami jó búvóhelyet jelenthet a puma számára.
    Mozgásérzékelő külső lámpákat kell felszerelni.
    Nem szabad hagyni elkószálni a háziállatokat, és nem szabad kint etetni őket.
    Menekülésnek nem jó a fáramászás, mivel a puma legalább olyan jól (ha nem jobban) mászik, mint az ember.

A kocogás, futás és biciklizés az erdei utakon különösen veszélyes lehet, mivel a futók kevésbé figyelnek a hangokra és mozgásra, melyek „üldözésre és ölésre” ingerlik az állatokat. Mielőtt ilyen kockázatokat vállalunk, tanácsos meghallgatni a helyi szerveket vagy parkőröket.

F