Szibériai macska minden szempontból megfelelő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy túlélje a kemény szibériai teleket: nagy termetű, fedőszőrzete vastag, dús és olajos, aljszőrzete elég sűrű ahhoz, hogy a legmetszőbb szél se fújjon át rajta. A szibériai macska aktív, és meglehetősen mozgékony, emellett szereti a társaságot – semmiképpen sem “ölbe való” cicus.

Történet:
A hosszú szőrű macskák Oroszország északi kopár területein éltek. Sok más természetes fajtához hasonlóan a szibériaira is csak a közelmúltban figyeltek fel. Komolyabb tenyésztés az 1980-as években kezdődött el, szülőhazájában számos tenyésztői egyesület elfogadja. Az Egyesült Államokba 1990-ben jutott el. A szibériai macskát a nagyobb szövetségek közül a FIFé és a TICA ismeri el.

F