Habár elsőre úgy tűnhet, hogy a török van macskából ideális “ölbevaló” cica válik – a fajta olyan vidéken élő macskáktól származik, melyek élete korántsem volt könnyű -, lelke és észjárása őseiét idézi. A fajta az alábbi két tulajdonság alapján különböztethető meg: szőrzete jellegzetes van-mintázatú (más fajok esetében is így hívják), és az állat nagyon élvezi a hűsítő fürdőket a nyári kánikulában.

Történet:
A fajta a 18. század előtti időkből, a Van-tó környékéről ered. Miután 1955-ben két van macskát vittek be Angliába, egész Európában elterjedt, elismerése azonban nem ment ilyen gyorsan. A 70-es években az Egyesült Államokba is eljutottak az első kölykök, ahol ma már a CFA és a TICA egyaránt elfogadja. A GCCF csak az eredeti vörös és a nemrégiben regisztrált krémszínű fajta tenyésztését engedélyezte.

F